2012. január 20., péntek

Ezúttal kivel utaztál?


JÜRI TUULIK
Három nap Görögországban
Komédia egy felvonásban


Szereplők
LAIMA
VAHUR


Szoba egy mai lakásban. A leghétköznapibb, de éppenséggel nem vadonatúj berendezés. A tapéta szakadozott. A fal mentén, a földön könyvkupacok. Reggel. Laima egyedül van otthon. A tükör előtt áll, fésülködik. Ajtócsapódás.


LAIMA Mintha jött volna valaki.
VAHUR (az előszobából) Kitaláltad.
LAIMA Miért nem mondja hát az a valaki, hogy „jó reggelt!"?
VAHUR Tényleg. Bocsáss meg.
LAIMA (ironikusan, csöppnyi szomorúsággal) Kellemes dolog, ha valaki megérkezik a messzi távolból, és azt mondja neked: jó reggelt. Nemde?
VAHUR És azt ugyan honnan szedted, hogy a messzi távolból?
LAIMA Mi az, hogy honnan? Ha egyszer egy férj három napig nincs otthon... Ennyi idő alatt nagyon messzire lehet eljutni.
VAHUR Hát, lehetni éppen lehet. Fogod magad, felülsz — és elröpülsz. Bárki megteheti, aki akarja. Csak valamiért nem mindenki akarja... (bejön a szobába) Jó reggelt, kedvesem.


Laima kritikus tekintettel vizslatja.


Mit bámulsz úgy rám, mintha valami bandita lennék? (a tükör felé fordul) Szerintem egész normálisan nézek ki. Nem, igazán...


Laima keserű, kicsit hisztérikus nevetésben tör ki.


Na, mi olyan nevetséges?
LAIMA Megjelent az utazó... (még erőltetettebben nevet) Igen... Na, ki vele, maestro, ezúttal melyik országból volt szíves visszatérni?
VAHUR (komolyan) Görögországból.
LAIMA Óh, Görögországból... Nos, téged csak irigyelhetnek.
VAHUR Ne, igazán! Három napot töltöttem ott, és...
LAIMA Értem. Én meg csak töprengek, mi az ördögnek hever az asztalon Görögország térképe? Szóval ittfelejtetted?
VAHUR Ugyan, dehogy. Egyszerűen nem volt rá szükségem, (némi szünet után) Egyébként te miért nem mentél ma dolgozni?
LAIMA Ha csak egy picit is többet törődnél velem, lehet, hogy még arra is emlékeznél, hogy ma van évi rendes szabadságunk első napja.
VAHUR Persze, persze, valóban. Igazán.
LAIMA És ha egy icipicit még gentleman is volnál ráadásul, akkor tudnád, hogy egy igazi gentleman a feleségével utazgat külföldre. Nemdebár, szívem?
VAHUR Hát... így esett... Minek erről beszélni.
LAIMA Magától értetődik, (szkeptikusan méregeti) Mellesleg, az esetben talán eszedbe se jutott volna, hogy koszos kezeslábasban ródd a görög utcákat.
VAHUR Tényleg? Ott mindenki így jár.
LAIMA Mit nem mondasz? Az összes görög, mind egy szálig munkaruhában?
VAHUR Mindenesetre elég sokan. Igazán.
LAIMA (kötekedőn) Na jó, nekik megbocsátható, hisz güriznek reggeltől estig. De te? Bárhogy vesszük is, turista vagy, hazánk érdemes képviselője. És hol? Az ókori kultúra bölcsőjében. És miben? Egy rongyos kezeslábasban. Ajjajjaj... Adjunk némi tiszteletet a történelemnek.
VAHUR (félszegen) Tudod... Ez valahogy nem zavart. Sőt ellenkezőleg. Kényelmes viselet, nem akadályoz a mozgásban. És nem kár érte, ha bepiszkolódik. Elfáradtál — leülhetsz benne, ahol kedved szottyan.
LAIMA Értem. És mondd csak, az, hogy három napig nem borotválkoztál, az is valami görög divat mostanában?
VAHUR Nem, ez... Szóval, tudod, éppen borbélysztrájk volt.
LAIMA (váratlanul jóízűen felnevet) Vagy úgy... Amikor Párizsban voltál, ott, ha nem tévedek, éppen a cipőpucolók sztrájkoltak. Igen... Mázlid van ezekkel a sztrájkokkal.
VAHUR Igazán. Egyszerű fatális véletlen.
LAIMA  És mi a helyzet Görögországban a koszttal?
VAHUR (habozva) Hogy is mondjam neked...
LAIMA Amikor Izlandról jöttél haza, alig álltál a lábadon. Ám akkor, ott, ha még emlékszel rá, száj- és körömfájás miatt volt zárva minden kávézó és étterem. És itt mi volt száj- és körömfájás-ügyben? Vagy direkt fogytál le?
VAHUR Miért is ne? Igazán.
LAIMA És amikor ott voltál... jaj, hol is... abban a... elfelejtettem. Kár, hogy nem vezetek naplót róla, mely országokban járt a férjem.
VAHUR Minek az?
LAIMA  Hogyhogy minek — hogy legyen mivel eldicsekedni a barátnőimnek.
VAHUR Ez aztán tényleg fölösleges, kérlek.
LAIMA Már miért volna az?
VAHUR Ugyan... Magad is tudod.
LAIMA Te elmeséled boldog-boldogtalannak, nekem meg nem szabad?
VAHUR Kinek meséltem én el? Kinek? Különösebben senkinek. Igazán.
LAIMA Senkinek, mi? Pedig tegnap az alattunk lakó szomszédasszony kérdezte...
VAHUR Mért figyelsz oda mindenkire?
LAIMA Te meg mért beszéled tele mindenkinek a fejét? Mint valami szadista.
VAHUR Hogy mit húzod fel magad már kora reggel, nem értem! Nem vagy te ilyen méregzsák, igazán. De ha egyszer kiereszted a gőzt...
LAIMA Jó, befejeztem. Különben se akarok beszélni erről. Inkább menj, és hozd rendbe magad. Zuhanyozz le, borotválkozz meg. Úgy járkálsz itt, akár egy madárijesztő, (nevet) Egy madárijesztő Görögországból.
VAHUR Tényleg nem ártana, ha megmosakodnék, ez igaz. Valahogy olyan poros vagyok.
LAIMA Csak nem javítottál megint tetőt az öregeknek?
VAHUR Nem. Mondtam már, hogy Görögországban voltam.
LAIMA Vagy úgy, akkor ez az Akropolisz szent pora. Talán nem is érdemes lemosni. Máskülönben a kutya se hiszi el, hogy ott voltál.
VAHUR Nem lehetetlen. Igazán.
LAIMA Ja, tényleg, elfelejtettem megkérdezni: azokat a fekete ezredeseket láttad?
VAHUR Már hogy láttam volna? Hisz mind rács mögött ül.
LAIMA És kivel találkoztál? Az Olimposz isteneivel? Hogy hívják őket, elfelejtettem... Afrodité, ugye?
VAHUR (kissé gépiesen) Afrodité, Apolló, Árész, Artemisz, Poszeidón. De mindannyiuk felett az istenek és emberek atyja, Zeusz uralkodott, aki az apját, Kronoszt letaszította a trónról...
LAIMA És te ezekkel a hírességekkel egyszerűen csak úgy sétálgattál az Olimposz lejtőin? Naná... Összehordasz majd hetet-havat Görögországról, el tudom képzelni.
VAHUR Attól tartok, kedvesem, nem viseltetsz irántam ma valami nagy jóindulattal.
LAIMA Ellenkezőleg, szerelmem. Még a sorsommal is kibékültem.
VAHUR Igazán?
LAIMA Hát persze. Micsoda boldogság, ha az ember férje dilinyós. Mekkora szerencsém van. Hurrá! Éljenek az ütődöttek! (idegesen járkál a szobában)
VAHUR Én is boldog vagyok — egyáltalán nem hisztérika a feleségem.
LAIMA Korán repesel. Ha így folytatódik továbbra is, félek, ez könnyen bekövetkezhet... Nem, de igazán, én csak ülök itthon, mint holmi egérke, ő pedig, lám csak, utazgat. Három nap Görögországban. Négy - Koppenhágában. Egy hét Párizsban. Romantikus útvonalak és felejthetetlen útitársak. Erről jut eszembe, még nem is mesélted, ezúttal kivel utaztál...
VAHUR Ezzel a... hogy is hívják...
LAIMA Mi az — nem volt időd kitalálni?
VAHUR (elhallgat) Nem. Találd ki magad.
LAIMA Ejha, Vahur, nagyszerű legény vagy. Micsoda becsületesség. De ugyan honnan? Csak tán nem vagy beteg? Hiszen Franciaországba Utyeszovval és Magomajevval utaztál, Egyiptomban Elizabeth Taylorral sétáltál kézen fogva, Reyjkjavíkban pedig egy szállodában laktál Róbert Fischerrel meg Greta Garbóval. Csodálkozom, hogy nem kerültél vele egy szobába.
VAHUR Az is megtörténhetett volna. A szállodák mind zsúfolásig voltak. Dean Read is egy campingágyon aludt a hallban.
LAIMA Na bumm, neki ezt elnézik. Ő még campingágyon is biztosan igazi férfi benyomását keltette. Nem úgy, mint egyesek - koszosan, borostásan...
VAHUR Mit tehetünk, ha a természet nem ruházta fel apollói külsővel a férjedet?
LAIMA Valami mással viszont gazdagon ellátta. Tudod, ki vagy te? Egy kolosszális, egy interkontinentális, nem - egy kozmikus hazudozó. Igenis, az vagy. Városunk Münchhausen bárója, te, nem csodálkoznék, ha az utókor szobrot emelne neked. Még az is megeshet, hogy életedben, (érzéssel) „A felülmúlhatatlan hazudozónak, a szófacsarás nagymesterének, földinknek — hálás honfitársai."
VAHUR Csodálatos fantáziád van, kedvesem.
LAIMA Méghogy nekem? De hisz melletted gyerek vagyok. Csak attól félek, tudod, hogy a meséid hamarosan nem illenek a koromhoz.
VAHUR Miféle mesék?
LAIMA A tieid.
VAHUR Nem értlek. Igazán.
LAIMA Tényleg?... Tegnap a könyvtárban voltam, és a kölcsönzőben hirtelen megkérdi tőlem az a kislány: elnézést, azt mondja, a férje minden finn sampont eladott már? Nos... Én meg, bolond fejjel, azt se tudtam, hogy már Finnországba is sikerült eljutnod...
VAHUR Ott nem voltam, összekevertek valakivel. Finnországot egyáltalán nem ismerem. Se a történelmét, se a földrajzát.
LAIMA És Japánban se voltál? Merthogy Vera Leszkina a legfölső emeletről folyton holmi japán ernyőkről faggat.
VAHUR Menjen Japánba ő maga. Húsz éve gyűjtögeti a pénzét. Mire, kérdem én? Gyereke nincs, gondja sincs. Utazzon hát.
LAIMA Tudod mit, lelkem, ne szédítsd az embereket. Én még csak hagyján... De őket hagyd békén. Ami azt illeti, jófajta szórakozást találtál ki magadnak: járod a sörözőket, az olasz Alpokról szeszkazánoknak mutogatsz tájképeket, azok krokodilkönnyeket sírnak az elfuserált életük miatt, te pedig elégedett vagy. Hát hogy is ne - a misszionárius, aki jóságot és fényt visz a nép közé.
VAHUR Mi rossz van ebben, drágám?
LAIMA És mi benne a jó, kedvesem? Tudod legalább, hogy minden alkalommal mi a vége ennek az egésznek? Vagy a te dolgod csupán annyi, hogy elmondd a mondókádat, az viszont, hogy mi sül ki belőle, már nem is érdekel?
VAHUR Miért?
LAIMA Azt legalább tudod, hogy az agitálásodra Akulina három malacot vásárolt?
VAHUR Tényleg? Ez újdonság.
LAIMA Valamilyen igazgatóról fecsegtél neki.
VAHUR Mi az, hogy fecsegtem! Az igazat mondtam. A téglagyár igazgatójáról van szó - megkérdezheted, mindenki tudja. Vett két malacot. És mindennap, ebédidőben, elment megetetni őket. Megetet, lecsutakol, kihordja a trágyát, aztán újra be a fekete Volgába - és vissza a gyárba.
LAIMA Legalább engem ne traktálj ilyen mesékkel.
VAHUR Ő maga mondta el nekem. Mit gondolsz, miért csinálta ezt az egészet? A pénz miatt, azt hiszed? Vagy mert nem tud húst szerezni?
LAIMA Egyszerűen, mert dilis, akárcsak te.
VAHUR Nem. Hanem mert hirtelen megérezte, hogy nem tud tovább létezni e találkozások nélkül. És miért? Mert körülötte minden olyan szabályos, minden olyan monoton, a malackák meg — valami élő, eleven dolog, ami nem hasonlít semmire. A röfögésük, a szaguk — megismételhetetlen.
LAIMA Hagyd abba, kérlek!
VAHUR De az igazat mondom. Még a röfögésüket is felvette magnóra - mielőtt levágta őket.
LAIMA Pfuj, micsoda disznóság!
VAHUR Később, amikor vágyakozott utánuk, meghallgatta a szalagot.
LAIMA Az ilyeneket pszichiáterhez keli küldeni.
VAHUR Minek? Éppenséggel ő a normális ember. Adná isten, hogy mindenki ilyen volna - udvarias, vidám.
LAIMA Ahá! Aztán ez az udvarias és vidám ember egy szép napon egyenest a dolgozószobájában fog majd libát és kacsát tartani, hogy már az utazgatásra se kelljen elpocsékolnia az idejét. Érintkezés a természettel, mindjárt a munkahelyen.
VAHUR Megint túlzol. És egyébként is egyoldalúan szemléled a dolgokat. Nyárspolgár vagy, bizony. Igazán.
LAIMA Régi lemez, ezt már mondtad. Magadat ismétled, szívem. Egyszerűen nézni is fáj, ahogy Akulina már jókor pirkadat előtt kibumlizik a város szélére, hogy egy zsák füvet cipeljen a malackáinak. Helyesebben a te malacaidnak — hiszen az ötlet tőled származik.
VAHUR Megint én vagyok a hibás.
LAIMA Hát ki más lenne? Rá nem gondoltál? Arra, hogy mit jelent ez az ő korában? Mellesleg a hetvenedikben jár, ha nem tudnád. Egész nyugodtan nevelgethetett volna virágokat az udvaron, vagy felügyelhetett volna a mások unokáira. Ahogy minden nyugdíjas teszi. Gyönyörű, nyugodt élet. De nem — a te bolond meséid felébresztették benne a szunnyadó természettudóst és a nagy világutazót. Leélhette volna nyugalomban és boldogságban az egész életét, semmi se vonzotta őt különösebben, erre egyszer csak, se szó, se beszéd, váratlanul intim kapcsolat kell neki a természettel. Kezdetben vala a sertéstenyésztés, most meg már Csukotkára készülődik. Honnan támad hirtelen ez az ötlete? Nem tudod véletlenül?
VAHUR Egyre megy, akárhonnan. Ez nagyszerű dolog...
LAIMA De miért mindjárt a Csukcs-félszigetre? Ha már oly nagyon elviselhetetlen a városban, hát üljön fel a helyiérdekűre, annyi erdő és mező van körülöttünk, hogy még. De nem, merthogy neki feltétlenül a saját szemével kell sarki medvét látnia.
VAHUR Micsoda öregasszony! Pompás!
LAIMA És arra nem gondoltál, ugye, hogy esetleg nem teljesen egészséges? Hogy talán gyenge a szíve, mi?
VAHUR Nos, ha így szaladgál a malackái  kedvéért,  az azt jelenti,  hogy a szíve rendben van. 
LA1MA De mi lesz, ha nem bírja a hosszú repülőutat? Azt mondom neki: minek repülnél bárhová is, add el a malacokat, végy egy televíziót, aztán ülj otthon és nézegesd a Csukotkádat akár minden áldott nap. 
VAHUR Az nem egészen ugyanaz. 
LAIMA De mikor oroszul is alig-alig pöntyög. 
VAHUR Na és aztán? Mindenképpen jobb, ha az ember a saját szeméve! néz meg valamit, és nem a telekukucskán át látja. Úgy ülünk a tévé előtt, mint madarak a dróton: ott a nyírfa, látjuk, csak épp hozzáérni nem lehet. Se íze, se bűze. Nem, Akulina tényleg nagyszerű teremtés, mondj, amit akarsz. Belevaló kisöreg! 
LAIMA Az lehet, hogy ő nagyszerű teremtés, no de te... Ha neked úgy tetszik - tessék, fantáziálj magadban, de másokat ne rángass bele a kisded játékaidba. Ha Akulina, ne adj isten, rosszul lesz a repülőgépen, ki a hibás? 
VAHUR Mondd, hogy van az, hogy neked kizárólag sötét gondolatok jutnak az eszedbe? Igazán!
LAIMA Mert melletted végképp neuraszténiás lettem. 
VAHUR Nem tesz semmit. Hiszen ma kezdődik a szabadságunk. Hamar rendbejössz. Egy kicsit sportolunk, utazgatunk... 
LAIMA Utazgatunk? Meghalok a nevetéstől. Már el is felejtettem, mikor voltam veled utoljára valahol. Mostanában inkább egyedül jársz.
VAHUR Rövid az emlékezeted. Mintha bizony keveset járkáltunk volna kettesben. 
LAIMA Mikor is, szívem? ja, amikor lefelé jöttünk a lépcsőn a házasságkötő teremből - egészen a kocsiig! Erre gondoltál, drágám? 
VAHUR Ugyan, dehogy... Hát emlékezz... Na... 
LAIMA Ne gyötörd magad, sehová se mentünk együtt. 
VAHUR És a vízesés? Nos? Emlékszel? 
LAIMA Jobb, ha nem is juttatod az eszembe. 
VAHUR Miért? Amikor voltunk ott! És a vízesés csodálatos volt, magad mondtad. Egyszerűen el se hittük, hogy nálunk, Észtországban ilyen látnivalók vannak. No persze, nem Niagara...
LAIMA (ironikusan)... Amit, természetesen, szintén volt szerencséd láthatni... 
VAHUR (darálja, mintha olvasná a szöveget) A Niagara szó az irokézek nyelvéből lefordítva azt jelenti: mennydörgő víz. A vízesés Kanada és az Egyesült Államok határán található. Az úgynevezett Kecske-sziget két egyenlőtlen szélességű ágra osztja. A kanadai vízsugár 917 méter széles, 48 méter magas, az amerikai oldala 328 méter széles, 51 méter magas. A vízesés... 
LAIMA Elég, elég. Voltál, láttad — elhiszem. 
VAHUR Szóval a mi vízesésünk neked nem tetszett? 
LAIMA Hagyj békén, utálok rágondolni is. 
VAHUR  De miért? Mindenkinek tetszik, és mindig annyi ott a nép, hogy oda se fér az ember, csak a zajt hallani. Hol a vízesését, hol a kocsikét. Emlékszel, mennyi kocsi volt ott — több, mint ahány ember.
LAIMA Persze. Minden rendes embernek van már saját kocsija. Csak nekünk kellett zötyögtetni magunkat a vízözön előtti autóbuszon,
VAHUR Egyre megy, hogy min, a lényeg, hogy odaértünk, és kellemes utunk volt.
LAIMA Mi az hogy, kívánni se lehetett volna jobbat... Csak éppen úgy nézett ki a ruhám, mintha a kutya szájából rángatták volna elő. Más asszonyok meg kilibbentek a kocsijukból, akár egy címfotó a divatlapból. Tisztán, ropogósra keményítve.
VAHUR Hát éppen ez az - esküvőre vagy temetésre mennek úgy, nem pedig sétálni indulnak.
LAIMA No de mégse járnak naponta ilyen helyekre az emberek! Mégis egyfajta eseménynek számít. És annyi az ismerős! Minden kocsira jutott belőlük egy. Mi meg, mint két diák, gyalogosan.
VAHUR (kötekedve) Persze, minek gyalogolni. Szél van, a vízeséstől permetes lesz az ember. A végén, ments isten, még a frizurája is tönkremegy. Legjobb ki se lépni a kocsiból. Mellesleg, az ismerőseid éppen ezt tették. A kocsiablakbó! gyönyörködtek. Mintha tévé előtt ültek volna. Hogy mért utaztak ezért ennyit!
LAIMA Szerinted viszont az ember inkább ereszkedjen le a vízesés aljára, és üljön ott, mint egy vízipocok. Mindenki mulatságára.
VAHUR Hát az azért mindenképpen jobb, mint a kocsiban gunnyasztani.
LAIMA Lehet, hogy direkt áztattad el magad, hogy aztán az autóbuszon ne merjen melléd ülni senki? Agyonnyomtuk egymást, de te főúri módon utaztál, igaz ugyan, hogy úgy néztél ki, mint egy ázott tyúk.
VAHUR Mindegy, jól sikerült nap volt, bármit mondasz is. És különben sem az én ötletem volt, hogy odamenjünk, hanem a tied.
LAIMA Az enyém?
VAHUR A tied.
LAIMA Na és? Ha az enyém. Kié lett volna? Tőled aztán soha nem mentünk volna sehová. Csak álmodozni tudsz. Álmodozó... Hát így kell álmodozni a mi időnkben? És ilyesmiről?... (komolyan) Vahur, utoljára mondom: ha továbbra is így folytatod, elmegyek. Ezt jegyezd meg jól.
VAHUR (némi szünet után) Laima...
LAIMA Tessék...
VAHUR Szerinted hogy kéne viselkednem, hogy ne hagyj el?
LAIMA Ahogy minden normális ember.
VAHUR Na de konkrétan?
LAIMA Konkrétan... Hisz megbeszéltük, hogy szombaton megyünk és veszünk neked nyárra néhány dolgot. Ugye, megbeszéltük? Erre te? Fogod magad, és ehelyett Görögországban kötsz ki.
VAHUR De mikor van egy zakóm! A kockás, az, amit tavaly vettél.
LAIMA Ide hallgass, mi tisztességes emberek vagyunk, nem holmi ágrólszakadt népség. Es nem akarom, hogy úgy nézz ki, mint azok.
VAHUR Ugyan, ki néz rám? Kinek kellek én? Tucatember vagyok, egy semmi kis galvanotechnikus, minden utcasarkon hasonlókba botlasz...
LAIMA Méghogy te tucatember volnál? Miféle tucatember vagy te? Hát mit gondolsz, egy tucaternber megengedheti magának, hogy negyedévenként külföldre utazgasson? Mondd csak. Hogy is van ez... Szóval, te Görögországba, Párizsba járkálsz, én meg még vendéget se hívhatok.
VAHUR Miért ne? Hívj csak, váljék egészségedre.
LAIMA Igen? Hát nézz körül, mihez hasonlít ez a lakás?
VAHUR Miért? Mihez? Ez egy teljesen normális lakás. Egyszerűen csak meguntad. Idővel minden lakásból elegünk van. Igazán. Ezért húzza-vonzza valami olykor az embereket, hogy elutazzanak valahová.
LAIMA Egyáltalán nem gondolsz az otthonodra, ötödik éve már, hogy nem tataroztunk. Látod, hogy néz ki a tapéta? Meg a bútorok? Nem tudom, hogy minden férfi ilyen tutyimutyi-e, mint amilyen te vagy, de másoknál legalább a lakás kinéz valahogy...
VAHUR (félbeszakítja) Megjegyzem, éhes vagyok.
LAIMA Nagyon jó, de előbb új bútort kell vennünk.
VAHUR Persze, ha úgy gondolod...
LAIMA Vahur, mi is csak egyszer élünk. Nézz körül, hát lehet embermódra élni ilyen felfordulásban? Lakni szépen keil, érted, szépen. Mindenki arra törekszik, hogy szép, divatos dolgokkal vegye körül magát, de te ezt valahogy észre sem veszed.
VAHUR De észreveszem, már elég régen észreveszern.
LAIMA Észreveszed, de nem vonod le a szükséges következtetéseket.
VAHUR Egyszerűen azért, mert az én megítélésem szerint nem élünk olyan rosszul. (körülnéz) Egész otthonos itt. Igazán.
LAIMA Igen, nagyon otthonos... A padló összekaristolva, mintha egy traktor vonult volna keresztül a szobán. A mennyezeten repedések, a könyvek, tessék - a sarokban hevernek, kupacokban. Európában utazgatni van időd, de a polcokat teltenni bezzeg nincs. Még az ágy alatt is könyvek, szanaszét.
VAHUR Nem, az ágy alatt folyóiratok vannak. Nagyon kényelmes dolog. Ha nem tudsz aludni — csak kinyújtod a kezed, és ott az újság.
LAIMA Rövidesen majd a gáztűzhelyet is a hálószobába állítod be. Szintén nagyon kényelmes megoldás - rögtön főzhetsz egy kávét magadnak, ha nem tudsz elaludni.
VAHUR Miért kell így eltúlozni a dolgokat?
LAIMA De hát ez a te logikád.
VAHUR Az én logikám... Az én logikám azt mondja, hogy még mielőtt veszekedve felfaljuk egymást, faljunk valami mást, különben menten éhen halok.
LAIMA Menj, előbb mosakodj meg. Ja, és hogy el ne felejtsem, gombold le a szabadságpénzt. Ki vele, ide, az asztalra. Kerüljük a veszélyhelyzeteket. Nehogy elindulj nekem valahová a Kilimandzsáróra...
VAHUR (gépiesen, mintha valaki bekapcsolta volna, akár egy magnót) A Kilimandzsáró vulkáni hegyóriás Kelet-Afrikában, Tanzániában. Három vulkán egyesüléséből keletkezett, közülük az egyik a Kibo, amely az afrikai  kontinens legmagasabb pontja: 5855 méter magas. A hegy lábánál egyenlítői dzsungel, a tetején az örök hó birodalma, gleccserek...
LAIMA Elhiszem, elhiszem, csak a pénzt tedd le, de tüstént.
VAHUR  Hemingway vadászott arra és egy nagyon érdekes könyvet írt a vidékről, az Afrikai vadásznaplót, amelyben többek közt... 
LAIMA Tudom, olvastam. 
VAHUR (csodálkozik) Olvastad? 
LAIMA Képzeld el. VAHUR  Ugyan mikor? 
LAIMA Egy egyedülálló asszony el kell, hogy foglalja magát valamivel, amíg a férje távoli kontinenseken bóklászik. 
VAHUR Vannak még csodák. Én azt hittem, leginkább a tévé előtt szeretsz üldögélni. Igazán.
LAIMA  De az esték hosszúak ám. Nagy-gyon, de nagy-gyon hosszúak. 
VAHUR  Igen? jól van. Tehát Hemingway koncepciója szerint... 
LAIMA  Hagyd békén Hemingwayt. Tedd ki szépen a pénzt az asztalra, és gyerünk mosakodni. Nem éppen kellemetes dolog egy piszkos csavargóval az irodalomról társalogni. 
VAHUR Persze, persze. Igazad van. Máris megyek. Hanem a pénz... (könyékig beletúr a zsebébe)
LAIMA Vedd elő és tedd az asztalra. 
VAHUR Mindjárt, Laima. Úgy. Tessék... (kiszámolja) Tíz, húsz, harminc, negyven, ötven. Tessék...
LAIMA Rajta, rajta, mit adagolod, nem gyógyszer ez, hogy cseppenként mérd. 
VAHUR Ez minden, (megvonja a vállát, bűntudattal) Egyelőre nincs több. 
LAIMA  Hogyhogy nincs? Száznyolcvanat kaptál. 
VAHUR Annyit. 
LAIMA Hol van?
VAHUR Hol, hol... Görögországra harminc rubel ment el... 
LAIMA Mit nem mondasz? Harminc? Pazarló lettél — Párizs oda-vissza egy tízesedbe került.
VAHUR Tudod, ez a konjunktúrától függ. Nagyon sokba került az album Görögországról - tizenöt rubel. És a fényképész is tizenötöt kért a fotókért. Színes technika, tudod, hogy az milyen sokba van manapság? 
LAIMA Tényleg, és hol vannak? Nem látom a képeket. 
VAHUR Hát... Most nincsenek nálam. Szóval... (habozva) 
LAIMA Mitől lettél egyszerre olyan bátortalan? Félsz, hogy elveszem, mi? Ne félj, kellenek is nekem a te fényképeid!                     '     
VAHUR Hiszek neked, és nem szeretnék semmi rosszat mondani, de... Szóval, a spanyol fényképek ott voltak a szekrényben az ingeim alatt, most meg nincsenek ott. Eltűntek valahová. 
LAIMA Vajon hová? Legközelebb ne őrizgesd az ereklyéidet nem nekik való helyen, vagy dugd el őket jobban. A Spanyolországodat mossák-keményítik. Együtt a koszos ingeiddel.
VAHUR (csodálkozik) Tényleg? Egyébként logikus, de én valahogy nem gondoltam erre. Igazán.
LAIMA Még szép. Jól van, ne tereld el a figyelmemet a fotóiddal. Hol a maradék száz rubel?
VAHUR Odaadom. Hamarosan. Egy hónap múlva. Egyszerűen... szóval... kölcsönadtam valakinek...
LAIMA (keményen) Kinek?
VAHUR  Egy embernek.
LAIMA Úgy. (megpróbálja türtőztetni magát) De hiszen úgy rémlik, megbeszéltük, hogy semmi költekezés, semmi kölcsön, amíg a szükséges pénzt össze nem szedjük. Így van?
VAHUR De én azt hittem, hogy...
LAIMA (félbeszakítja) Nem érdekel, hogy mit hittél.
VAHUR Egy hónap múlva visszaadja, meglátod.
LAIMA Érdekelne, hogy ezúttal kit boldogítottál? Legalább ismerem?
VAHUR Nem valószínű.
LAIMA Hogy hívják?
VAHUR Hogy hívják?... (erőlteti az emlékezetét) Úgy hívják... Várj csak...
LAIMA Úgy. Percről percre szebb lesz. Egy idegennek adtál kölcsön.
VAHUR Jaj, dehogy, ismerjük egymást. Megismerkedtünk. Igazán.
LAIMA  Hol?
VAHUR A lóversenyen.



LAIMA Egek ura! Te még lóversenyre is jársz?
VAHUR Néha. Tudod, van az úgy, hogy az embert elfogja a vágyakozás a lovak után... Akarod, hogy egyszer együtt menjünk ki? Van ott egy csődör, Kazbeknak hívják...
LAIMA Ide hallgass, nem vagyok kíváncsi a lovaidra. A fizetésed érdekel. A szabadságpénzünk. Amit azon nyomban visszaszerzel.
VAHUR  De hogyan?
LAIMA Nagyon egyszerű. Kimégy a pályára, megkeresed az ügyfeledet, biztosan ott támasztja a pultot, és apránként eliszogatja a te bőkezű ajándékodat.
VAHUR Dehogyis, elutazott.
LAIMA Nem utazott az el sehová.
VAHUR De elutazott. Nagy baj szakadt rá.
LAIMA Ez csak természetes. Ki más járna a lóversenyre? A szerencsések talán? Ugyan! Csakis olyanok, akik egy rubelen akarják visszaszerezni a szerencséjüket. Szánalomra méltó páriák.
VAHUR Otthagyta a felesége.
LAIMA Jól tette. Okos asszony.
VAHUR Szörnyen megviselte a dolog, remegett belé az egész ember.
LAIMA A másnaposságtól remegett.
VAHUR Elbeszélgettem vele egy kicsit, mintha megkönnyebbült volna a lelke.
LAIMA Különösen megkönnyebbült a te kölcsön százasodtól.
VAHUR Biztos, hogy most már vonaton ül. Tudod, mit tanácsoltam neki? Hogy ne ücsörögjön egy helyben, hanem utazzon el valahová, próbálja meg észrevenni, felismerni a szépet, hogy helyrebillentse önmagában az igazságosságba, az életbe vetett hitet.
LAIMA Mi az, nem értetted, amit mondtam?
VAHUR Tessék?
LAIMA Azt mondtam, hogy most azonnal kimégy a lóversenyre. Remélem, annak a jómadárnak még nem sikerült elinnia mind a száz rubelt.
VAHUR Megbeszéltük, hogy egy hónap múlva találkozunk a postánál.
LAIMA Viszont te most mégy oda, most rögtön. Szedd össze magad!
VAHUR Nem megyek. Képtelen vagyok arra, hogy csak rosszat gondoljak az emberekről.
LAIMA Jól van. Akkor magam megyek.
VAHUR Te? De hisz nem is ismered.
LAIMA Viszont előbb lemegyek az udvarra és mindenkinek elmesélem, milyen nagyszerű utazó is vagy te. Vahur, én így nem bírok tovább élni. Nincs több erőm. Meddig kell még becsapnom az embereket, hitegetnem őket a meséiddel?! Ez nem folytatható a végtelenségig. Egyszer csak rájönnek majd mindenre.
VAHUR Miért kéne a végtelenségig? De legalább egy bizonyos ideig. Hiszen úgy kell az embereknek...
LAIMA Elég a szövegelésből. Várok. Te mégy, vagy menjek én?
VAHUR Mire kell neked az a pénz ilyen sürgősen? (az asszony nem felel) Mellesleg, szörnyen éhes vagyok. Mégis, majd három napig...
LAIMA Rendben. Éhes vagy? Menj és egyél. Én meg addig körbejárok mindenkit, akinek telebeszélted a fejét a misztikus utazgatásaiddal. Menj és egyél, ha ugyan még nem ment el az étvágyad.
VAHUR Laima...
LAIMA Tessék?
VAHUR Gondolj csak bele, mi van akkor, ha nem utazott el? És találkozunk. Mi lesz? Kényelmetlenül fogom érezni magam előtte. És ő is énelőttem.
LAIMA Javaslom: menjünk együtt.
VAHLJR Minek? Hisz megígérte, hogy visszaadja. Keményen megfogadta.
LAIMA Vége. A hozzászólásokat befejeztük. Megyek és öltözöm.


Vahur megállítja.


VAHUR De hát nem is ismered, Laima, mért beszélsz így? És ha egy jóravaló ember?
 LAIMA jóravaló emberek idegentől nem fogadnak el pénzt. 
VAHUR Ha láttad volna, micsoda fájdalom ült a szemében.
 LAIMA Ez engem nem érdekel. Menjünk. Kész vagyok.
VAHUR Megállj, Laima! Mégis jobb lesz, ha magam megyek. Csak legalább adj velem néhány fasírtot, vagy valamit. Útközben bekapom. Különben el sem érek odáig.
LAIMA Még szép — három nap Görögországban, nem tréfa dolog. Ismerjük jól ezeket a kapitalistákat. Éheztetik a népet, (kimegy a konyhába, kenyeret, fasírtot hoz be) Nesze... Az istenfáját! Miért nem tudtak megetetni az öregeid? Vagy talán azt hazudtad nekik, hogy tele vagy kajával, mi? (váratlanul nagyon gyengéden) Ej, te, bolondos... Na jól van, eridj már, talán nem ivott el a cimborád mindent. Lehet, hogy még viszontlátunk belőle valamit.
VAHUR (csüggedten) És mit mondjak neki?
LAIMA Amit akarsz. Mondd, hogy meghalt valaki, és a pénzre váratlanul nagy szükséged van.
VAHUR Meghalt, de ki?
LAIMA Nem mindegy az? Mondd, hogy a feleséged.
VAHUR Te?!
LAIMA Én. Na menj, menj szépen. Majd ha hazajöttél, rendesen beebédelünk. Addigra megfőzök.
VAHUR (határozatlanul) És ezalatt te... Nem mégy le az udvarra?...
LAIMA Nem, nem megyek le. Indulj már végre. Nem megyek, hiszen megmondtam.
VAHUR Köszönöm, Laima. Mindig tudtam, hogy te jó vagy. Igazán.
LAIMA Persze, persze. Nagyon jó vagyok. Csak te ne húzd már az időt, eridj. Na mi van, kézen fogva kísérjelek oda?
VAHUR Dehogy is, megyek már. Nem adnál még egy szendvicset? Valami úgy rág itt belül, (a gyomrára teszi a kezét) Megyek és megkeresem a fickót. Lehet, hogy meg is találom. Olyan fájdalom ült a szemében — rossz volt ránézni...


FÜGGÖNY




MIHAIL VORFOLOMEJEV
Jüri Tuulik világa


Ha a térképre nézünk, könnyen rátalálunk a Balti-tengerre. De próbáljunk csak meg ráakadni ebben a tengerben Abruka szigetére!


Abrukai táj
„Abruka — sziget a Rigai öbölben, Saaremaa nyugati partjánál; közigazgatásilag a kuressaarei falutanács irányítása alá tartozik. Abruka növényzete sajátos, Közép-Európára jellemző lomboserdő, ami meglehetősen ritka Észtországban. A sziget északi felében található Abruka falu, mely a Saare Kalur nevű halászkolhoz része. A faluban van üzlet, könyvtár és orvosi ügyelet. Abruka betelepítése csak a középkor századaiban indult meg..."


Mindezt Jüri Tuulik „Falusi tragédiaíró" című kisregényének hőse, Raksi, a kutya közölte velünk. A tény, hogy Raksi észt nyelven társalog, senkit sem ejt különösebben ámulatba. Merthogy Raksi észt kutya. Én pedig tudom, hogy Oroszországban a kutyák oroszul beszélnek!


Nos tehát, ezen a nevezetes szigeten, Abrukán, 1940-ben, az általános iskolai tanító, Tuulik családjában ikrek születtek. Ülónak hívták az egyiket, Jürinek a másikat. Mindketten felnőttek, és mindketten írók lettek. Két író — egyetlen szigetre! Én Jüri Tuulikról mesélek. Amikor megismerkedtünk, már rőtszínű szakálla volt és egyfolytában mosolygott. Kiderült, hogy a mosolygás veleszületett tulajdonsága. Ugyancsak emlékezetes maradt színdarabja, a „Darvak vonulása" is. Nagyon szomorú írás, befejezése pengeéles. Így mintha két Jüri Tuulik létezne számomra. Az egyik mulatságos elbeszéléseket írt Abruka sziget lakóiról, a másik csöndes, visszavonult remeteéletét élte, és ügyelt a belső rezdülésekre.


Az viszont, hogy Jüri jó barátságban van a kutyákkal, kétségtelen tény. Könyvet is írt róluk  — ez a „Tengeren túli nyár". — Falusi ember vagyok  — mondja Tuuiik —, amikor a tavasz megérkezik, hazautazom krumplit ültetni.


Jüri tavaszonként vissza-visszatér a maga Abrukájára, s ott találja őt a nyár, az ősz. Ki tudja, mi mindent vesz fontolóra az ember fia, ha kettesben marad a természettel? És az vajon milyennek mutatja magát és miről mesél a ma emberének? Biztosan sok mindenről, csak tudni kell meghallani.


Jüri Tuulik boldog ember. Egész életében Abrukáról ír. Persze, egy egész élet sem elegendő arra, hogy mindent megírjon, ami a szigeten történik. Nosza, próbáld meg leírni egyetlen harmatcsepp életét! Micsoda hatalmas világ lakik benne! Hát még egy egész szigeten?!


Tuulik a földdel, a tengerrel összefonódott sorsú ember iránt érzett végtelen szeretettel ír. S prózája ebben rokon Suksin, Belov, Asztafjev prózájával. És ami fontos még, az az, hogy Jüri mélyen nemzeti író. Művei hőseivel kalandozva megismerjük Észtországot, az egyszerű és mégsem olyan egyszerű embereket. Új kisregényében, a „Hazatérés"-ben pedig ismét találkozunk Abruka szigetének lakóival. Ugyanazok a hősök, Jüri Tuuliknak ugyanaz a jóságos mosolya, de hirtelen elszorul a szívünk — a szigeten egyre kevesebb ember él, és már azok is öregecskék...


Jó lenne, ha a színházak felfigyelnének erre a szerzőre, és véle közösen próbálnák meg értelmezni a világot, Jüri Tuulik világát.


NEMES C. ZSUZSANNA fordításai


(Forrás: Szovjet Irodalom, 1985/8. sz. 107-119. oldalak)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése